Újpest:787-2637

Krisztinaváros: 201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  TAKARMÁNYOZÁS

emésztés

tápanyagok

takarmányok

etetés

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

Az emésztőszervek felépítése és működése

 

Az emésztőrendszer több szervből álló szervrendszer, aminek a feladata a tápanyagok felvétele, megemésztése és felszívása, valamint az emészthetetlen anyagok eltávolítása. Az emésztőrendszer alapvetően két részből áll, a szájüregtől a végbélnyílásig húzódó emésztőcsatornából és a hozzá csatlakozó járulékos mirigyekből. Ezeken kívül bemutatjuk a táplálkozás és a hozzá szorosan csatlakozó anyagcsere alapvető folyamatait is.

 

Emésztőcsatorna

 

Az emésztőcsatorna tulajdonképpen egy hosszú cső, ami áthalad az állatok testén, és aminek a különböző részeiben eltérő tevékenység folyik. A nevét onnan kapta, hogy az üregében zajlik a tápanyagok megemésztése, vagyis lebontása olyan anyagokra, amelyek bejuthatnak az állati szervezetbe és ott hasznosulhatnak. Két nyílással kapcsolódik a külvilághoz, a szájjal és a végbélnyílással. A tartalma ezért, annak ellenére, hogy a teljes emésztőcsatorna az állat testén belül található, valójában a külvilág része, és az elfogyasztott táplálékból csak azok az anyagok kerülnek be az állat szervezetébe, amelyek az emésztőcsatorna falán át felszívódnak, a többi kiürül. Az emésztés egy rendkívül összetett folyamat és a táplálkozási szokásokhoz hasonlóan állatfajonként eltérő. A húsevő állatok könnyen emészthető táplálékot fogyasztanak, ezért az emésztőcsatornájuk meglehetősen rövid, a mindenevőké összetettebb feladatot lát el, ezért hosszabb, a növényevőké pedig a leghosszabb, mert nehezen emészthető tápanyagokat hasznosít. Az emésztőcsatorna részei a szájüreg, a garat, a nyelőcső, a gyomor, a vékonybelek, a vastagbelek és a végbélnyílás, amelyekről érdemes ejteni néhány szót.

 

Szájüreg

A szájüreg képezi az emésztőcsatorna legelejét. Feladata a táplálék felvétele és a lenyelésre való előkészítése, vagyis a rágással történő felaprítása és a nyállal való elkeverése. Összetett szerv. Feladatai ellátásában elsősorban a rágóizmok és a fogak, de emellett a szájüreget kívülről határoló izmos ajkak és pofák, valamint a főleg izmokból felépülő nyelv is szerepet kapnak. A rágási és a nyállal elkeverési folyamat eredményeként a táplálék lenyelhető falatok (bolus) formájában kerül tovább a garatüregbe, ahonnan az állat lenyeli. A fogak a táplálék megragadásában és felaprításában is fontos szerepet játszanak. A húsevő és a növényevő kisemlősöknek eltérő fogai vannak. A húsevők brachydont fogazatát azt jellemzi, hogy a fogak szájüregbe lógó koronája viszonylag rövid (a brachys rövidet jelent), az íny alatti gyökér pedig meglehetősen hosszú. Ezzel szemben a növényevők hypsodont fogazatának az a jellegzetessége, hogy a fogak gyökere rövid, de a hosszú korona mélyen benyúlik a csontokba. A hypsodont fogak állandóan kopnak, ezért folyamatosan nőnek is. A legintenzívebben a nyulak metszőfogai, amelyek hetente mintegy 2 mm-t nőnek.A fogak általában a születés utáni hetekben törnek elő. Ez a fogzás. A házi kisemlősök általában fogváltó állatok. Az általában a születés után megjelenő tejfogaikat ugyanis idővel maradó fogak cserélik le. A tejfogak kisebbek és világosabbak, mint a maradók, emellett kevesebb is van belőlük.

 

Garatüreg

A garatüreg az emésztőcsatorna és a légutak közös szakasza, ami tulajdonképpen egy a szájüreg hátulsó részén található izmos falú üreg.

 

Nyelőcső

A nyelőcső a lenyelt táplálék gyomorba juttatását elősegítő izmos falú, tágulékony cső, ami a garatüregben kezdődik, végigfut a nyak alsó oldalán, majd áthalad a mellüregen, végül a rekeszizmon is át a hasüregben kerül, ahol a gyomorba nyílik. A kisemlős társállatok közül a leginkább a kutyák és a vadászgörények hajlamosak emészthetetlen tárgyak lenyelésére. A kutyák különösen gyakran nyelnek le nagy tárgyakat. A legmeglepőbb esetem egy bullterrierrel történt. A tulajdonos szerette és jól tartotta az állatait, még környezetgazdagításról is gondoskodott, többek között egy óriási traktorbelsőt lógatott a kifutójukba. Ezt addig nyüstölte a két kutya, amíg leszakadt, majd nekiálltak rángatni, ahogy azt kutyakörökben illik. Igen ám, de a traktorbelső hirtelen kettészakadt, és az egyik kutya a tulajdonos szeme láttára lenyelte a felé száguldó felét. Nehéz elhinni, de megtörtént, a kutya hatalmasra kitágult gyomrát teljes hosszában fel kellett vágnunk, hogy eltávolíthassuk belőle az óriási gumit. A másik csúcstartó egy rottweiler, akinek a gyomrából egy motoros húsdaráló kését kellett kioperálni. A röntgenfelvételét és a kivett különösen nagy négyágú kést sokáig mutogattam az ismerősöknek, de mindenki úgy vélte, hogy trükkfelvétel, mert ilyen hatalmas kést nem nyelhet le kutya. Pedig megtörtént. Munka közben sok ín és izompólya rakódott a késre, ezért a tulajdonos kivette a darálóból, hogy letisztogassa, de kicsúszott a kezéből, a kutya meg röptében elkapta és azonnal le is nyelt... Mire kioperáltuk, a gyomorsav már leemésztette róla a rátapadt szöveteket.

 

Gyomor

A gyomor tulajdonképpen az emésztőcsatorna zsákszerű, izmos falú és tágulékony kiöblösödése, ami nagyobbrészt a hasüreg első harmadának bal oldalán helyeződik. A gyomor feladata a lenyelt táplálékot tárolni, de itt kezdődik meg a kémiai emésztés is. A gyomor falában található mirigyek termelik a gyomornedvet. Ez sokféle összetevőt, így vizet, nyálkát, sósavat, emésztőenzimeket, és egyéb anyagokat is tartalmaz. A termelődését a gasztrin nevű hormon váltja ki, amit a bejutott táplálék okozta tágulás hatására a gyomorkapu-mirigyek G-sejtjei állítanak elő és bocsátanak a vérpályába, amivel elkerül a gyomorfal többi részébe is.

 

Vékonybél

A vékonybél a gyomorkaputól a csípő-vakbél nyílásig terjedő csőszerű bélszakasz. Olyan nyálkahártya béleli, amin vaskos hosszanti redők és azokon apró, ujjszerű kitüremkedések, a bélbolyhok találhatók. Ezeknek az a feladata, hogy a sokszorosára növeljék az emésztésre és felszívásra rendelkezésre álló felületet.A vékonybélnek három szakasza van, az epésbél, az éhbél és a csípőbél.

  • Az epésbél a vékonybél elülső szakasza. A neve onnan származik, hogy ide ürül az epe. Az epésbél nyálkahártyájában található mirigyek bélnedvet termelnek. Ez nyálkában gazdag és sokféle emésztőenzimeket tartalmaz, emellett ide ürül a hasnyálmirigy emésztőnedve is, ezért az epésbélben különösen intenzíven zajlik az emésztés. Az epésbél falában a táplálék megjelenésének hatására gasztrin, szekretin, valamint kolecisztokinin hormonok termelődnek, amelyek segítenek az emésztési folyamatoka összehangolni.Az éhbél onnan kapta a nevét, hogy az erős perisztaltikája még a halál után is fennmarad, ezért a boncolás során általában üres.

  • Az éhbél fala szintén hosszanti redőkkel és hosszú bélbolyhokkal tagolt. Ezen a szakaszon számos tápanyag, elsősorban a szénhidrátok és az aminosavak felszívódása zajlik.

  • A csípőbél a vékonybél utolsó, legkeskenyebb szakasza, amit különösen gyakran érintenek a fertőzések, ezért itt található a legtöbb csoportos nyiroktüsző (Peyer-plakk).

 

Vastagbél

A vastagbél sok vonatkozásban különbözik a vékonybéltől. Az ürege tágas, nincsenek benne bélbolyhok, sem emésztőnedvet termelő mirigyek, csak nyálkát termelő kehelysejtek. A vastagbél elülső határán található csípőbéli beszájadzás (ileocoecalis billentyű) feladata szabályozni a béltartalom áthaladását, vagyis lassítani azt és a béltartalmat csak a vastagbél irányába engedni. A vastagbélben sok víz, bizonyos ásványi anyagok és egyes vitaminok szívódnak fel. Eközben a kezdetben folyékony vastagbél tartalom fokozatosan besűrűsödik és kialakul az állatfajra jellemző alakú formált bélsár. A vastagbél további feladatai a bélsár tárolása és a kiürítés segítése is. A vastagbélnek is három szakasza van, a vakbél, a remesebél és a végbél.

  • A vakbél a vastagbél elülső szakaszán nyíló vakon végződő zsák. Főleg a nehezen emészthető növényi tápanyagok emésztésében játszik szerepet, ezért a húsevőké általában kicsi, a vadászgörényeké pedig hiányzik. A nyulak vakbele különösen fejlett. A benne található mikroorganizmusok jelentős szerepet játszanak a nyúl emésztésében. Itt keletkezik a cekotróf, aminek nélkülözhetetlen tápanyagai nem tudnak felszívódni a vastagbél falán keresztül, ezért a normális bélsártól elkülönülve ürülnek ki, majd az állatok azonnal elfogyasztják.

  • A remesebél általában a vastagbél legnagyobb részét képezi. Itt zajlik a legintenzívebb vízvisszaszívás, miközben kialakul a formált bélsár.

  • A végbél az utolsó vastagbélszakasz, amiben a bélsár tárolódik a kiürülésig. A bélsárürítésben a végbél izmos fala is közreműködik.

Végbélnyílás

 

A végbélnyílás egy rövid, zárható csatorna, amit kettős izomgyűrű vesz körül. A végbélnyílás bőrét kívül körben cirkumanális mirigyek szegélyezik. A két végbélzacskó vagy bűzmirigy pedig a végbélnyílás alatt kétoldalt található. A két zacskó a külső és a belső végbélzáró izmok között, egyetlen kivezető nyílásuk pedig a végbélnyílás közelében található, ezért a tartalmuk az ürítés során a bélsárra kerül.

vissza az elejéhez

 

A járulékos emésztő mirigyek

 

Az emésztőrendszerhez csatlakozó, a feladatai elvégzésében szerepet játszó járulékos mirigyek a nyálmirigyek, a máj és a hasnyálmirigy. Ezek az emésztést segítő anyagokat állítanak elő.

 

Nyálmirigy

Az állatoknak sok nyálmirigye van, amelyek részben a száj lágy szöveteibe ágyazódva, részben pedig a szájüregen kívül találhatók. Mindegyik nyálmirigynek önálló kivezető csöve nyílik a szájüregbe. Legfőbb feladatuk a felvett táplálék megnedvesítése, ami elősegíti a lenyelést és az megemésztést. A nyálat 99% víz és 1% nyálka alkotja. A nyulaké amiláz emésztőenzimet is tartalmaz, ami a keményítőt bontó enzim.

 

Máj

A máj a hasüreg elején, az utolsó bordák alatt, közvetlenül a rekeszizom mögött található. A szénhidrát, a zsír, a koleszterin és a fehérje anyagcsere központja. Lebontja és más anyagokká alakítja a vékonybélből felszívódott tápanyagokat, valamint a vérben keringő gyógyszereket és egyéb mérgeket is (detoxikáció), különböző tápanyagokat tárol, vérfehérjéket és hormonokat állít elő, termeli és az epehólyagban tárolja az epét, illetve magzati vérképző szerv és másodlagos nyirokszerv is. Emellett a máj termeli az epét, ami az epésbélbe ürül. Ez nem tartalmaz emésztőenzimeket, hanem a benne található epesavak és sók úgy működnek, mint a detergensek, vagyis apró zsírcseppekre oldják a nagyobb zsírdarabokat, amivel hozzáférhetővé teszik az emésztőenzimek számára. Az epesavak aktiválják a lipáz nevű zsírbontó enzimet is. A májnak az anyagcserében betöltött központi szerepét különleges vérellátás segíti. A májba vezet a nagyvérköri visszérhálózat elkülönült része, a portális vénarendszer, ami azáltal jön létre, hogy a vékonybeleket ellátó artériákból származó vér visszerei nem a nagyvérkörbe, hanem a májba juttatják a vért, így a felszívódott feldolgozatlan tápanyagok azonnal a májba kerülnek. Emellett a máj a nagyvérköri verőerekből is kap vért, amivel szintén különböző anyagok érkeznek ide.

 

Hasnyálmirigy

A hasnyálmirigy az epésbél kanyarulatában található szerv. Két egymástól teljesen elkülönülő feladatot lát el. Egyrészt emészőmirigy, vagyis külső elválasztású (exokrin) mirigy. A váladéka nagyon sok vizet és bikarbonátot, valamint mintegy húszféle emésztőenzimet tartalmaz, és hormonális hatásra az epésbélbe (duodenum) ürül. A külső elválasztású mirigy adja a hasnyálmirigy nagyobbik részét. Fontosabb emésztőenzimei a tripszin, a kimotripszin, az amiláz és a lipáz. Másrészt a hasnyálmirigy egy belső elválasztású (endokrin) mirigy, hiszen hormonokat (köztük inzulint) is termel, amelyek a vérpályába ürülnek és elsősorban a vércukor szintjének szabályozásában vesznek részt.

vissza az elejéhez

 

A táplálkozás folyamata

 

Az táplálkozás és az emésztés a felvett tápanyagok hasznosításának folyamatai, aminek során az elfogyasztott táplálékból a szervezetbe felszívódó tápanyagok és kiürített salakanyagok keletkeznek. Ez -több részfolyamatból áll, mint a táplálék felvétele, a tulajdonképpeni emésztés, a tápanyagok felszívása és a salakanyagok kiürítése.

A táplálékfelvétel alatt a táplálkozás emésztést megelőző részfolyamatainak összességét értjük. Legfontosabb elemei a táplálék megragadása, megrágása és lenyelése. A táplálék megragadása során az állatok a fogaik, részben az ajkaik és a nyelvük segítségével a szájukba juttatják a táplálékukat. A nyulak ajkai különösen fejlettek, mert azokkal fogják meg a táplálékot, amit a metszőfogaik segítségével mindjárt fel is aprítanak. A ragadozók megragadják és szétmarcangolják a prédát, majd nagy darabokban lenyelik, a növényevők viszont előbb lassú rágással felaprítják és szétmorzsolják. A rágás során felaprított és nyállal kevert, kisebb falatok formálódnak, amelyek egyre hátrébb kerülnek a szájüregben, majd a garatüregbe jutnak. Az vizet a nyelvükkel lefetyelik az állatok. A táplálékfelvétel utolsó lépése a falat lenyelése. Ez is összetett, több szakaszból álló folyamat. Akaratlagosan kezdődik, amikor az állat a szájüregből hátra, a garatba juttatja a falatokat, amiket aztán a garatból már akaratlanul, vagyis reflexesen nyel le, majd a nyelőcső szintén reflexesen továbbítja a gyomorba.

A táplálékfelvételhez kapcsolódó fogalmak az éhség, az étvágy és az étkesség. Az éhségérzet egy időszakosan jelentkező kellemetlen érzés, ami táplálékfelvételre ösztönöz. Oka a glükóz, a zsírsavak és az aminosavak mennyiségének csökkenése a szervezet víztereiben. Az étvágy egy inkább kellemes érzés, ami a táplálék felvételre, a hiánya pedig az evés abbahagyására ösztönöz. Az étkesség pedig egy az étvágytól független tulajdonság, ami az állatokat szükségtelenül sok táplálék felvételére ösztönzi. Ezek szabályozásában a hipotalamusz játssza a kulcsszerepet.

A tulajdonképpeni emésztés a felvett tápanyagok tulajdonképpeni lebontásának a folyamata, aminek során a táplálékban található tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok és zsírok) olyan apró, oldható összetevőikre bomlanak, amelyek képesek a bél falán keresztül felszívódni. Az emésztés folyamata fizikai és kémiai lépésből áll.

Fizikai folyamatok az emésztésben a táplálék felvétele, megrágása és nyállal való elkeverése, vagyis a falat formálása, garatba juttatása és lenyelése, valamint további keverése és továbbítása az emésztőcsatornában. Az utóbbi feladatokat a gyomor és a belek falában található izomszövet végzi, ami sokféle működésre képes, így a tartalmat továbbító hullámszerű (perisztaltikus) összehúzódásra is. Az emésztés utolsó fizikai lépése a bélsárürítés.

A kémiai emésztést a különböző savak és lúgok mellett a bélcsatornába ürülő emésztőenzimek végzik. Ezek segítségével a felvett tápanyagok az összetevőikre bomlanak. A fehérjékből aminosavak, a szénhidrátokból glükóz és más monoszacharidok, a zsírokból pedig zsírsavak és glicerin keletkeznek. Ezek allkalmasak arra, hogy felszívódjanak. Az emésztés legfontosabb lépései az emésztőenzimeknek köszönhető. Ezek olyan fehérjék, amelyeket a gyomor- és a bélfal mirigyei, valamint az emésztőrendszer járulékos mirigyei termelnek, és amelyek a lebontási folyamatokat katalizátorként segítik elő. Erről az anyagcsere tárgyalása során lesz bővebben szó.A kémiai emésztési folyamat a ragadozó állatok esetében a gyomorban és a vékonybélben zajlik. A növényevő állatoknál, így a nyulaknál ez a vastagbél a mikroflóra által folytatott emésztéssel is kiegészül. A folyamat szabályozott. A felaprított, nyállal elkevert és lenyelt tápláléktól kitágul a gyomor fala, amitől a gyomorkapu-mirigyek G-sejtjei egy hormon, a gasztrin termelésébe kezdenek. A gasztrin a vérárammal terül szét a gyomor falában, ahol kiváltja a gyomornedv elválasztását és fokozza a gyomor összehúzódásait is. A gyomortartalom alaposan elkeveredik a gyomornedvvel és sűrűn folyóvá válik. Így ürül a vékonybélbe, ahol folytatódik az emésztés. A vékonybélben a bélnedvek mellett az epe és a hasnyálmirigy emésztőnedvei is szerepet játszanak a tápanyagok megemésztésében. E folyamatok szabályozásában az epésbél falában termelődő hormonok, vagyis a részben itt is keletkező gasztrin, valamint a szekretin és a kolecisztokinin játsszák a legfontosabb szerepet. Ezek váltják ki a bélnedvek elválasztását, a hasnyálmirigy emésztőnedv és nátrium-bikarbonát termelését és ürülését, valamint az epehólyag simaizmainak összehúzódását és vele az epe ürülését. Emellett a kolecisztokinin a véráramba kerülve teltségérzést idéz elő, amivel csökkenti az étvágyat.

A felszívódás alatt a megemésztett tápanyagok szervezetbe kerülését értjük, ami elsősorban a a vékonybélben, részben a vastagbélben zajlik. A vékonybélben kétféle úton történhet, a vékonybélbolyhokat fedő bélhámsejteken (enterocita) át és a sejtek között, illetve aktív és passzív módon. A sejteken át történő felszívódás aktív és passzív folyamatok keveréke. A sejtek közötti réseken át történő felszívódás pedig minden esetben passzív folyamat, ami elsősorban a víz és az ásványi anyagok felszívódását teszi lehetővé. A vastagbél falán át már csak a víz és néhány ásványi anyag képes felszívódni.

A bélsárürítés a táplálkozás utolsó részfolyamata, aminek során az emésztőcsőből eltávoznak az emészthetetlen anyagok, vagyis a bélsár. A bélsárürülést a végbélben felhalmozódó bélsár reflexesen váltja ki. A végbél simaizmai erősen összehúzódnak, miközben elernyed az akaratlan belső és az akaratlagosan összehúzható külső végbélzáróizom. Összehúzódnak a hasizmok és a rekeszizom, közben az állat a bélsárürítésre jellemző testtartást vesz fel, és a bélsara a külvilágra ürül.

vissza az elejéhez

 

Anyagcsere

 

Az anyagcsere (metabolizmus) alatt azon biokémiai folyamatok összességét értjük, amelyek a tápanyagok megemésztése és felszívódása után kezdődnek, és a szervezeten belül zajlanak. Ezek a folyamatok nem részei az emésztésnek, de ahhoz szorosan kapcsolódnak, hiszen a szervezeten belül az anyagcsere segítségével formálódnak tovább az élőlények a fennmaradásához és a szaporodásához szükséges építőanyagok és energia, amelyek alapanyagaihoz a táplálékfelvétel, emésztés és felszívódás segítségével jutnak hozzá. Az állatok szervezetét felépítő sejtek az anyagcsere folyamatok segítségével tápanyagokat vesznek fel, azokat átalakítják, beépítik, tárolják vagy lebontják, a felesleget pedig eltávolítják, vagyis kiürítik.

Az anyagcsere folyamatok alapvetően kétfélék lehetnek, vagyis építő és lebontó folyamatok. Az építő (anabolikus) folyamatok során az egyszerű anyagokból összetettek képződnek, ezért általában energiaigényesek. Ide soroljuk az összes előállító folyamatot (szintézist), köztük a fehérjetermelést (fehérjeszintézist) is, ami szinte minden élő sejtben folyik. A lebontó (katabolikus) folyamatok során az összetett anyagok egyszerű anyagokra bomlanak, miközben energia szabadul fel. Ez az energia a sejtekben részben munkavégzési- és tartalékenergiává alakul át, vagyis adenozin-trifoszfát (ATP) molekulák formájában tárolódik, részben hőenergiaként szabadul fel. Még a legbonyolultabb anyagok is egészen egyszerű alapanyagokból, építőkockaszerűen épülnek fel, ezért egymásba is átalakulhatnak. Ezt nevezzük köztianyagcserének.

Az anyagcsere-folyamatok főszereplői az enzimek. Ezek olyan fehérjék, amelyek képesek bizonyos biokémiai folyamatokat felgyorsítani, vagyis katalizálni. A különböző enzimek által katalizált folyamatok egyaránt lehetnek lebontók és építők is. Azt az anyagot, amire az adott enzim hat, szubsztrátnak vagy szubsztrátumnak nevezzük. Az enzimek specifikusak, ezért csak arra a szubsztrátra hatnak, amire termelődtek, a többire nem.

Néhány enzim előenzim (proenzim) formájában keletkezik, ami inaktív, és amit ezért egy másik anyagnak (pl. a sósavnak vagy egy másik enzimnek) kell aktiválnia annak érdekében, hogy működésbe lépjen. Az enzimek többségének pedig egy kisebb, nem fehérje természetű molekulára is szüksége van a működéséhez. Ez a koenzim, ami lazán kapcsolódik az enzim fehérjéhez, az apoenzimhez, és így alakul ki a működőképes holoenzim. A koenzim általában a szubsztráttal együtt kötődik rá az enzimre, majd a reakció lezajlása után mindkettő leválik. Sok vitamin koenzimként működik, de más anyagok is lehetnek koenzimek.

Az anyagcserében résztvevő és annak során keletkező anyagokat metabolitoknak is szokás nevezni. A metabolitok lehetnek szervetlen és szerves anyagok is. A szervetlen anyagok a víz és az ásványi anyagok, amelyek a természetben változatos formában előforduló elemek vagy vegyületek. A szerves anyagok (pl. a fehérjék, a szénhidrátok vagy a zsírok) pedig szénalapú vegyületek, aminek kémiai okai vannak.

 

Szerves anyagok

Végül érdemes néhány szót a szerves anyagokról is szólni.

Bizonyára mindenki emlékszik az iskolában tanult atomelméletre. Dalton több mint 200 éve fedezte fel, hogy az anyagok molekulákból, a molekulák pedig még kisebb részecskékből állnak, amelyeket ma atomoknak nevezünk. Azokat a molekulákat, amelyekben minden atom azonos, elemeknek nevezzük. Így az oxigén elemet két oxigén atom alkotja, ezért a vegyjele O2, a hidrogén molekula pedig két hidrogén atomból áll, ezért a vegyjele H2 Az olyan molekulák, amelyeket különböző atomok építenek fel, a vegyület a nevük. Vegyület pl. a víz molekula, ami két hidrogén és egy oxigén atomból áll (azok vegyülete), ezért a vegyjele H2O. Az egyes atomok különböző számú kötés kialakítására képesek más atomokkal. Ennek során az atomok között közös vegyértékelektronok alakulnak ki, vagyis kovalens kötések jönnek létre. A kovalens közös vegyértékei tartósan képesek összetartani az atomokat. A kovalens kötés kifejezés a „ko” (közös) és a „valens” (vegyérték) szavak összetételéből származik. A hidrogén atomnak egy, az oxigén atomnak pedig kettő kovalens kötés kialakítására van lehetősége, vagyis az előbbi egy, az utóbbi pedig kettő atomhoz kapcsolódhat. Ennek köszönhetően a hidrogén molekulában egy, az oxigén molekulában pedig két vegyértékkel kapcsolódnbak egymáshoz az atomok, a vízmolekulában pedig mindig egy oxigén és két hidrogén atom található. A szén atom négy kovalens kötés kialakítására képes, vagyis akár ennyi atommal tud egyetlen szénatom tartósan összekapcsolódni, ami lehetővé teszi, hogy a szénből rendkívül változatos összetételű vegyületek jöjjenek létre. A szénalapú (vagyis a szerves) molekulák állhatnak egyetlen szénatomból és a hozzá kötődő más atomokból, de létrejöhetnek rövidebb-hosszabb szénláncok is, amelyek más atomokkal szinte végtelen kombinációs lehetőséget teremtenek. Néhány más molekula is képes hasonló változatosságra, de a földi szerves anyag és a földi élet szénalapú, mert a Földön a vízhez hasonlóan a szén is bőségesen megtalálható a természetben.

vissza az elejéhez

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

 

© MANCSOK, 2017.