Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  TAKARMÁNYOZÁS

emésztés

tápanyagok

takarmányok

etetés

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  ELSŐSEGÉLY

  NEVELÉS

A kisemlős társállatok takarmányai

 

A takarmány fogalma alatt a különböző tápanyagokból álló, állatokkal etethető táplálékokat értjük. Az állatok sokféle takarmányt fogyaszthatnak és a helyes választás több szempontból is fontos. Egyrészt ez képezi az állattartás legnagyobb költségét. Komoly problémákhoz vezet, ha valaki nem képes az állat számára megfelelő táplálékot megvásárolni, de emellett is számos hibát és kellemetlen meglepetést segíthet elkerülni, ha valaki alaposan tájékozódik a döntéshozatal során. A legjobb az, ha a leendő társállat tulajdonos szakkönyvekben néz utána, illetve meghallgatja az igényes gyakorló állattartó ismerősök, a tenyésztő és az állatorvosa tanácsait, majd ezek alapján próbál meg választani az elfogadható, vagyis a megfelelő minőségű és a megfizethető lehetőségek közül. Ne lepődjön meg, ha sokféle tanácsot kap, köztük egymásnak ellentmondókat is. Ezekből választania kell a rendelkezésére álló ismeretei alapján, hogy melyik felel meg az életmódjának, az állat igényeinek és a pénztárcájának egyaránt. Vagyis a szükségszerűség és az ésszerűség alapján Önnek kell majd döntenie.

A legfontosabb tisztában lenni azzal, hogy általában sokféle táplálék jöhet szóba. A lehetőségek közül az ételmaradékokkal való etetés a legkevésbé megfelelő, ezért bár a múltban ez volt az általános, ma egyre inkább kiszorulóban van. A legtöbb állatot ma kimondottan az adott állatfaj, korosztály és életszakasz számára házilag összeállított táplálékkal vagy gyárilag előállított kész állattápokkal etetnek. Mindkettő megoldás lehet. Elvileg az összes állatfajt lehet házilag összeállított, átgondolt receptura alapján készített táplálékkal etetni. Ennek beszerzése, előállítása és minőségének biztosítása azonban meglehetősen munkaigényes és bonyolult feladat, és a végeredmény általában költségesebb lesz, mint egy gyári táp beszerzése. Mégis sokan választják ezt, mert a gondoskodás részének tekintik az ételkészítést, vagy mert egészségesebbnek gondolják. A gyári tápok etetése ma már a leggyakoribb és terjedőben van, részben mert az elmúlt évtizedekben jelentős minőségjavulás volt tapasztalható, emellett ez jobban megfelel a rohanó életformánknak. A kereskedelmi forgalomban kapható tápok ma már megbízható összetételűek, emellett könnyen tárolhatók és általában azonnal etethetők. A felsoroltak mellett a macskák és a vadászgörények vadászattal, a nyulak pedig legeléssel is fedezhetik a napi táplálékigényüket vagy annak egy részét, ami a kártevőirtás miatt és gazdaságossági szempontból is előnyös, ráadásul természetes is, mégis komoly veszélyeket jelenthet az állatra. A prédaállatok megszerzése ugyanis egyáltalán nem veszélytelen elfoglaltság, gyakran vezet sérülésekhez, fertőzésekhez vagy mérgezésekhez, és a lakott területek füve is szinte mindig szennyezett, gyakran fertőzött vagy különböző gyomirtókkal és rovarirtókkal kezelt. Így ezek a lehetőségek egyre inkább visszaszorulóban vannak.

Az alábbiakban a felsorolt választást igyekszünk megkönnyíteni. Az ételmaradék, a házi koszt, a gyári tápok, a táplálékkiegészítők, a jutalomfalatok, valamint az anyatej szerepét igyekszünk bemutatni a társállataink takarmányozásában. A vadászatról a macskák, a legelésről pedig a nyulak táplálásának tárgyalása során lesz majd szó.

 

Ételmaradék

 

A hagyományos állattartás legalább részben a háztartásban keletkező ételmaradékok hasznosítására épült. Ez még ma is szerepet játszhat az állatok táplálásában, aminek részben gazdasági okai vannak, részben pedig az a természetes törekvésünk mozgatja, hogy megosztozzunk az általunk kedvelt falatokon a szeretteinkkel és elkerüljük az ételpazarlást. Az újdonságok felkínálása a környezetgazdagításnak is az egyik fontos eszköze. A legtöbben ezért kiegészítésként vagy pusztán szeretetből adnak az állatnak ételmaradékokat, annak ellenére, hogy egyre több a figyelmeztetés azzal kapcsolatban, hogy ezek általában károsak az állatok számára. Ennek számos oka van.

Az emberi fogyasztásra szánt ételekkel szinte lehetetlen kielégíteni az állatok igényeit. Az emberi táplálékokat az emberek számára állítjuk össze és az emberek igényei szerint módosítjuk a receptúrákat. Az állatok is érzékenyek az általuk igényelt tápanyagok mennyiségére és a táplálékuk kiegyensúlyozottságára, és mivel ez az igényük jelentősen különbözik az emberétől, ezért a nagy mennyiségben etetett emberi táplálék felboríthatja a diétájukat. Az emberi táplálékban általában több energia mellett kevesebb fehérje, rost, vitamin és ásványi anyag van annál, mint amit az állatok igényelnek. Emiatt idővel hiánybetegségek lépnek fel az állatoknál, emésztőszervi, bőrgyógyászati és belgyógyászati problémák alakulhatnak ki, amelyek a viszonylag gyakori mérgezésekkel együtt jelentősen megrövidítik az állatok életét. Ráadásul a feleslegesen bevitt többletenergia azt eredményezi, hogy az emberi táplálékkal etetett állatok gyakrabban híznak el, mint a gyári tápokkal tápláltak.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az ételmaradékkal etetett állatok többsége még csak nem is azt kapja, amit az emberek esznek, hanem a számára még ennél is alkalmatlanabb ételmaradékokat. Ez általában szénhidrátban és zsiradékokban is túl gazdagok, mert az energiahordozó összetevők általában a legolcsóbbak, bőségesebben állnak a rendelkezésre, és sok ember tudatosan kevesebbet fogyasztanak belőlük az egészsége megőrzése érdekében. Vagyis az emberek is gyakran eszik ki a sovány húst és a zöldségeket a táplálékukból, és a zsíros falatokat, a bőrt és a köretet ajánlják fel az állataiknak. Az ilyen állatok nem csak elhíznak és hiánybetegségekben szenvednek majd, de gyakoribb lesz a körükben a hasnyálmirigy-gyulladás is, ami a fokozott zsírterhelésre vezethető vissza. A vadászgörények és a házinyulak tápláléka pedig egészen biztosan gazdag lesz a számukra káros, könnyen emészthető szénhidrátokban, ha konyhai ételmaradékot kapnak.

Vannak más egészségügyi szempontok is, amelyeket az ételmaradékok hasznosítása során feltétlenül tanácsos figyelembe venni. A tulajdonos lehet vegetáriánus, de a macskák és a vadászgörények viszonylag rövid idő alatt elpusztulnak bizonyos állati eredetű tápanyagok hiányában. Ezek az állatfajok ugyanis több olyan táplálék összetevőt igényelnek, amelyek kizárólag az állati eredetű forrásokból nyerhetők, mint az A-vitamin, a taurin vagy a karnitin.

Az ételmaradékok etetésével kapcsolatban azzal a biológiai ténnyel is érdemes tisztában lenni, hogy az állatok nem igénylik azt a változatosságot, amire mi törekszünk a táplálkozásunk során. Sőt, ennek pontosan az ellenkezőjére van szükségük, mert a hirtelen váltások megterhelik az emésztőrendszerüket. Vagyis az állatok biológiailag nincsenek felkészülve a hirtelen váltásokra, hiszen a természetben nem fordul elő, hogy egy ragadozó vagy egy növényevő állat minden nap mást egyen, hanem sokkal inkább az a jellemző rájuk, hogy minden nap ugyanazokat a táplálékokat fogyasztják. A természetben a legtöbb állat specialistává válik a maga területén, vagyis minden nap ugyanarra a prédára vadászik és ugyanazokat a növényeket fogyasztják napról napra. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy ez a préda vagy takarmánynövény áll rendelkezésre megfelelő mennyiségben, emellett az állatok nagyobb eséllyel és kisebb kockázat vállalásával tudják megszerezni ugyanazt, és még az is elmondható, hogy könnyebben hasznosítják a megszokott táplálékokat. A táplálkozási szokások változásai a természetben fokozatosan, általában az évszakokat követve következnek be, és ez volt a helyzet a háziasítás hosszú évezredei alatt is, vagyis az állatok szinte soha sem cserélik fel hirtelen az alapeledelüket egy szokatlan újdonságra. Ezért nem képesek alkalmazkodni a gyakori és a hirtelen változásokhoz. Az viszont előnyös a számukra, ha minden nap többféle táplálékot fogyasztanak, mert ez az összetettség segít az igényeiket kielégíteni, vagyis elkerülni a hiánybetegségeket és a hirtelen változásokat.

A hirtelen tápváltások gyakran vezetnek káros következményekhez. A húsevők bélcsatornája meglehetősen rövid és viszonylag egyszerű bél mikroflórájuk van, aminek könnyen felborítható az egyensúlya. A nyulak tápcsatornája hosszú ugyan és jellemző rájuk az összetett mikroflóra, de időigényes folyamat, amíg ez alkalmazkodik az újdonságokhoz. Az állatok ezért a hirtelen tápváltások után gyakran étvágytalansággal vagy heveny emésztőszervi tünetekkel, hasmenéssel, illetve a húsevők hányással is jelzik, hogy probléma van, később pedig idült lezajlású emésztőszervi betegségek alakulhatnak ki náluk.

Az állatoknak az is a közös jellemzője, hogy a változatos táplálás válogatóssá teheti őket. Ennek a magyarázata a már elmondottak mellett abban rejlik, hogy a megfelelő kondíciójú állatokat a legtöbb ember soványnak tartja, emiatt a társállatok általában a szükségesnél többet kapnak enni, vagyis túltápláljuk az állatainkat. Emiatt megengedhetik maguknak azt, hogy ne egyenek meg mindent, amit kapnak. Ha nem esznek meg mindent, akkor a tulajdonosok jelentős része pánikba esik, és megpróbálnak tovább kedvezni az állat számára, vagyis méginkább változatos kosztot biztosítanak a számukra, hogy többet egyenek, amivel további lehetőséget nyújtanak arra, hogy az állat válasszon, és kiegye a felkínáltakból a számára legvonzóbb falatokat. A húsevők általában a húst válogatják ki maguknak, és otthagyják a rizst, a zöldségeket és minden mást, amit kevésbé kedvelnek, a nyulak pedig annyira rákaphatnak egyes jutalomfalatokra, leggyakrabban a banánra, hogy mást el sem fogadnak. Vagyis ha egy állat választhat, akkor általában meg is teszi! Később ezt a hibát a legtöbb tulajdonos azzal tetézi, hogy elkezd kimondottan olyan táplálékot biztosítani az állatnak, amit az kedvel, vagyis hajlandó megenni és ezzel örökre vége a kiegyensúlyozott táplálásnak. Az így etetett állatok gyakran elhíznak, olykor pedig már azt sem eszik meg, amit szerettek, ezért veszélyesen lesoványodnak. És ezek egyike sem kívánatos az állat egészsége vonatkozásában.

Az elmondottak alapján mindenkit óva intünk attól, hogy az ételmaradékokra igyekezzen alapozni az állata táplálását! Emellett óvatosnak kell lenni a kiegészítésként nyújtott finomságok etetésével is, hiszen általában azok sem felelnek meg az állatok igényeinek, vagy pedig egyszerűen károsak az egészségükre. Nem helyes válogatás nélkül mindenféle ételmaradékot adni a társállatoknak, mert ezzel számos veszélyforrásnak teszik ki őket. Mivel a hirtelen váltások, a túlzott energia bevitel és a nem megfelelő összetétel egyaránt sok problémát okoz, ezért a leghelyesebb céltudatosan válogatni az általunk fogyasztott ételek közül, és csak olyanokat és annyit adni az állatoknak, ami és amennyi biztosan nem okoz kárt a számukra. Ez azt jelenti, hogy nagy általánosságban a napi tápadag 10%-ánál ne tegyen ki többet az ételmaradék, és bármi ilyet etet, azt nagy körültekintéssel kell kiválasztania, hogy ne legyen veszélyes az állata számára. Vannak ugyanis olyan ételmaradékok, amelyek korlátozott mennyiségben felhasználhatók az állatok táplálásában, míg mások egyáltalán nem etethetők az állatokkal, mert mérgezőek rájuk nézve. Közülük az alábbiakban a teljesség igénye nélkül igyekszünk bemutatni a fontosabbakat.

Veszélyes ételmaradékok:

  • Avokádó - Nálunk ritkaságnak számít, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy a növény és a termés egyaránt mérgező a háziállatokra.

  • Csokoládé - Az édességet, ha nem szoktatjuk hozzá az állatokat, általában nem szeretik, de a csokoládét a magas zsírtartalma miatt minden állat elfogyaszthatja. Ez minél sötétebb színű, annál több kakaót tartalmaz és egyben annál több koffein-szerű alkaloida (teobromin) van benne, ami rendkívül mérgező hatású az állatokra. A fekete és a tejcsokoládék ezért kis mennyiségben is csokoládé-mérgezést, nagy mennyiségben pedig kómát és elhullást okozhatnak. A nyulakra nézve akár egészen kis mennyiségű csokoládé is halálos lehet. A fehér színű csokoládék viszont „csak” a magas zsír- és szénhidrát tartalmuk miatt károsak. A mérgezések gyakran gondatlanságból történnek, az állatok ugyanis olykor ellopják az elől hagyott csokoládét, ezért is ajánlott egyáltalán nem hozzászoktatni őket és elzárva tárolni.

  • Csont - Nem mérgező, mégis gyakran jelent akár halálos veszedelmet a csont etetése, különösen a baromfi és a nyúl csöves csontjai, a sütéssel szálkásan törékennyé tett csontok, a csigolyák és más, baltával elvágott éles csontdarabok. Ezek beszorulhatnak a zápfogak közé, átszúrhatják a nyelőcsövet a szív bázisa előtt, és befúródhatnak a szívburokba, de átszúrhatják a gyomor falát vagy a beleket is, máskor pedig a vastagbélben kialakuló bélsárgolyókban összegyűlő emésztetlen csonttüskék buzogányként okoznak vastagbélsérülést vagy bélsárrekedést, ami idővel idült vastagbél megbetegedésekhez vezethet. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a kutyák szeretik ugyan a csontot, annak fogyasztása valóban tisztítja a fogakat, de nagyon sok pusztul el vagy betegszik meg miatta. A csontokban gyakorlatilag semmilyen hasznos tápanyag sincs, leginkább csak a rátapadt izomzat és a közepén található csontvelő táplálja az állatokat, ha hozzájutnak. A baromfi csontokból még kalcium sem szívódik fel. Emellett hosszú távon a rendszeres csontetetés fogászati szempontból is több kárt okoz, mint hasznot hajt, hiszen megsérülnek, megrepedeznek és lekopnak miattuk a fogak.

  • Gomba - A gombák is másképp hatnak az állatokra, mint az emberekre. A leghelyesebb kerülni a gombát tartalmazó emberi ételek etetését és igyekezni kell kigyomlálni az állatok környezetében növő gombákat is. A kutyák gyakran kapnak vérömléses bélgyulladást gombapörkölt fogyasztásától. A mérgező gombák pedig ugyanúgy károsíthatják az állatok szervezetét, mint az emberét.

  • Gyümölcsmag - Legyen tekintettel arra is, hogy az alma és a körte magja, de még sok más gyümölcsé is veszélyes lehet a nyulakra a magas cianid tartalmuk miatt. A barackmag pedig a húsevőkben okoz gyakran bélelzáródást.

  • Hagyma - A vöröshagyma és a fokhagyma nyersen és szárított formában egyaránt mérgező a húsevő háziállatok számára. Különösen a vöröshagyma tartalmaz sok szulfoxidot és diszulfidot, amelyek redoxpotenciálja károsítja az állatok vörösvértesteit. Erre minden állatfaj érzékeny, ezért kis mennyiségben sem szabad hagymát fogyasztaniuk, különben az vérszegénységet és lépmegnagyobbodást okozhat. Mivel sok emberi táplálék tartalmaz hagymát, gyakran még a bébiételekben is van, ezért nagyon óvatosnak kell lenni ezekkel. Különösen a macskák érzékenyek. Minden emberi ételnek ellenőrizze az összetevőit, mielőtt odaadja az állatának! Helytelen a bélférgek, a kullancsok vagy a vérkoleszterin ellen fokhagymát etetni, mert az a vöröshagymánál valamivel kevésbé mérgező ugyan, de szintén károsítja az állatok szervezetét, emellett a közhiedelemmel ellentétben a parazitákra egyáltalán nem hat, a magas koleszterin pedig nem jelent olyan problémát az állatok szervezetében, mint az ember számára.

  • Koffein - A csokoládé etetése mellett bizonyos üdítők, a kávé és a tea itatása sem javasolható, mert ezek is gazdagok koffeinben, teobrominban és teofillinben, amelyek mindegyike mérgező a háziállatokra, ezért a csokoládéhoz hasonlóan hasmenést, szív- és idegrendszeri tüneteket, és akár elhullást is okozhatnak.

  • Kukorica - A kukorica fogyasztása különösen a vadászgörényekre jelent veszélyt, mert náluk végbélelőesést okozhat.

  • Makadámdió - A makadámdió heveny emésztőszervi tüneteket, étvágytalanságot, hányást, emellett izomremegést és –merevséget idézhet elő.

  • Nyers állati eredetű élelmiszerek – Sokan gondolják úgy, hogy egészséges ilyenekkel etetni az állataikat, pedig azok ősei a természetben soha sem fogyasztottak nyers húst, vagy nyers belsőségeket, hanem kizárólag egész prédaállatokkal táplálkoztak, amiben a hús és a belsőségek mellett többek között csontok, zsír, bőr és béltartalom is van. Ezért a csak húsból vagy csak belsőségekből álló diéta gyakran vezet hiánybetegségek kialakulásához. A túlzásba nem vitt hőkezelés puhábbá, könnyebben fogyaszthatóvá teszi a táplálékot, és a tápanyagok részleges feltárásával az emésztést is segíti. Az ember átlagos élettartama a tűz feltalálásakor megduplázódott. Emellett a háziállataink táplálkozási igényei jelentősen eltérhetnek a vadon élő őstől, így a kutya nagyságrendekkel jobban képes hasznosítani a növényi eredetű tápanyagokat, mint a farkas. Emellett a nyersen kínált állati eredetű élelmiszerek gyakran tartalmaznak olyan veszélyes kórokozókat, mint a galandférgek vagy az E coli és a Salmonella baktériumok.

  • Nyers hal - A nyers halak etetése a magas tiamináz tartalmuk miatt a tiamin nevű vitamin hiányához vezethet.

  • Nyers tojás - A nyers tojásfehérje fogyasztása annak magas avidin tartalma miatt biotin hiányhoz vezethet. Az avidin a tiaminázhoz hasonlóan fehérje, ezért hőkezelés hatására inaktiválódik, vagyis hatástalanná válik.

  • Nyírfacukor - A nyírfacukor (xilit vagy xilitol) gyakran használt cukorpótló édesítő szer. Előszeretettel használják diabetikus süteményekben, cukorkákban és rágógumikban is. Ezeket a kutyák is szeretik, de a nyírfacukor akár egészen kis mennyiségben is halálos veszélyt jelenthet a számukra, mert az elfogyasztása után fél órán belül vészesen lezuhanhat tőle a vércukruk, ami akár halálos kimenetelű is lehet. Emellett a nyírfacukor májkárosodást is okozhat. Ezért akár néhány rágógumi vagy cukorka elfogyasztása után is ajánlott azonnal állatorvoshoz fordulni!

  • Szőlő - A szőlő és az abból készült mazsola etetése sem ajánlott, ugyanis a húsevő állatok veséjét még kis mennyiségben fogyasztva is károsíthatják. Ezért még az olyan sütemények etetését is kerülni kell, amelyek mazsolát tartalmaznak. Ha az állatok sok szőlőt vagy mazsolát fogyasztanak, 24 órán belül hányás, hasmenés és nagyfokú elesettség léphet fel miatta, és ha nem kapnak időben megfelelő kezelést, akár el is pusztulhatnak.

  • Tej - A tej nem mérgező, de veszélyes lehet az állatokra. Különösen a macskák, a vadászgörények és a nyulak körében gyakori, hogy laktáz enzim hiányában képtelenek megemészteni a tejcukrot (laktóz), vagyis laktózérzékenyek. Az ilyen állatok bélcsatornájában rendellenes erjedésnek indul a tejcukor, ezért hasmenést kapnak. A leghelyesebb megoldás, ha egyáltalán nem kapnak tejet. A tejitatást akkor is érdemes kerülni, ha nem lép fel utána hasmenés, mert ez esetben is károsíthatja az emésztőrendszert. Tejtermékeket viszont fogyaszthatnak az állatok is, mert azokban nincs tejcukor.

  • Tonhal - Az emberi fogyasztásra gyártott tonhalkonzervek rendszeres etetése sem előnyös a húsevők számára. A tonhal vitaminokban és ásványi anyagokban is szegény, emellett magas higany tartalma akár higanymérgezés kialakulásához is vezethet.

  • Zöld paradicsom - A zöld paradicsom a macskákra és a nyulakra jelenthet veszélyt a magas szolanin tartalma következtében. Mérgezést maga a növény és a termése is előidézhet.

  • Zsír - A zsír, a faggyú, a zsíros bőr (pl. pulykabőr) és más zsiradékok etetése egyrészt hizlal, de emellett emésztési zavarokat és betegségeket is okozhat, nem ritkán hasnyálmirigy-gyulladáshoz vezet. Akár a legkisebb karácsonyi pulyka bőrének megetetése miatt is könnyen az ügyeleten köthet ki a család az ünnepek alatt.

A felsoroltak mellett számos más veszélyes élelmiszer és hulladék fordulhat elő a konyhákban. A kávézacc, az elhasznált teafilterek, a kicsírázott nyers krumpli, a romlott ételek, a penészes kenyér és az alkoholt tartalmazó szeszesitalok is mind-mind veszélyt jelenthetnek az állatok számára.

vissza az elejéhez

 

Házi koszt

 

Manapság egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy kimondottan az állatok számára főzzenek, de ennek ellenére vannak, akik ezt a lehetőséget választják. Ennek több oka is lehet. Egyesek idegenkednek a gyári tápoktól. Mások olcsóbbnak tartják a házilag készített ételeket. Néha valamely betegség vagy speciális diéta miatt válik szükségessé a házi ételkészítés. És van olyan eset is, amikor magának az állattartónak van szüksége arra, hogy naponta főzzön, mert ez a gondoskodás része, amire neki is szüksége van. Bármely ok miatt dönt valaki a házilagos ételkészítés mellett, a legfontosabb tisztában lenni azzal, hogy megfelelő ismeretekre van szükség annak érdekében, hogy a házi koszt kielégítse az állat igényeit.

A legtöbbször nekünk kell eldönteni, hogy házilag készített táplálékot vagy a kereskedelmi forgalomban tartható kész tápot etetünk-e az állattal. Természetesen sok múlik azon, hogy milyen nevelésben részesítették korábban az állatot. A már elrontott, elkényeztetett egyedeket gyakran csak nagy nehézségek árán lehet az egészséges étrendhez szoktatni. Ezért is egyszerűbb és könnyebb házi koszt helyett a gyári tápok valamelyikével etetni a kezdetektől fogva a háziállatokat.

A döntés során az alábbi szempontokat feltétlenül érdemes figyelembe venni:

  1. A házilag készített táplálék alapanyagainak beszerzése, előkészítése és elkészítése rendkívül időigényes feladat és emellett meglehetősen drága is, legalábbis nem olcsóbb, mint egy jó minőségű gyári táp beszerzése. A hozzávalók beszerzése, tárolása és az elkészült étel etetése is jóval több nehézséget okoz, mint a kereskedelmi forgalomban kapható kész tápok esetén. Emellett több időt kell fordítani a tájékozódásra is, mert személyesen kell követni a legújabb felfedezéseket az állatok táplálásával kapcsolatban.

  2. Házilag nehéz a kiegyensúlyozott tápláláshoz szükséges összetétel biztosítása. A kereskedelmi forgalomban kapható húsok vagy belsőségek egyik húsevő társállat igényeit sem elégítik ki önmagukban. Ha egy állat csak húst vagy csak belsőséget fogyaszt, akkor kiegyensúlyozatlan lesz a táplálása. A húsetetés miatt foszforban gazdag és kalciumban szegény lesz az étrend, ha pedig csak májat kap az állat, akkor az A-vitamin túladagolása okozhat nehézséget.

A házilag készített táplálék esetében a legtöbb probléma abból fakad, hogy a ragadozó állatok a természetben egész prédát fogyasztanak, vagyis megeszik a prédaállatot, vele sok olyan testrészt (pl. bőrt, zsírt, béltartalmat, belsőségeket, csontokat és izmokat) is, amit nem lehet a hentesnél megvásárolni a számukra. A nem ennek megfelelően összeállított táplálék nem biztosít kiegyensúlyozott ellátást, ezért elhízáshoz vagy hiánybetegségek kialakulásához vezethet. A növényevőkre is igaz, hogy a természetben előforduló növények széles választékát fogyasztják napról napra, ezért az ő etetésük során is arra kell törekedni, hogy többféle növényi összetevőből álló táplálékot kapjanak. A sokoldalúság tehát valamennyi társállat számára elengedhetetlen feltétel, vagyis az állatoknak az a legjobb, ha minden nap sokféle összetevőből összeállított táplálékot kapnak, mert csak ez ad lehetőséget arra, hogy minden szükséges tápanyagoz hozzájussanak.

A házilag előállított táplálék összetevőinek kiválasztásánál körültekintően kell eljárni. Az ételmaradékok ismertetése során felsorolt mérgező alapanyagok használatát természetesen kerülni kell. Nem ajánlott az ún. „fehér mérgek”, vagyis a cukor, a liszt és a só, valamint az állati zsírok túlzott etetése sem. És általában óvakodni kell a fűszerek használatától is. Tisztában kell lenni azzal, hogy még a legalapvetőbb összetevők, vagyis a fehérje, az esszenciális zsírsavak, a kalcium és a foszfor vonatkozásában is nehéz kielégíteni az állatok igényeit. Még ezek együttes jelenléte sem garantálja, hogy az eleség minden fontos összetevőt tartalmaz. Ezért minden házilag összeállított táplálék etetése esetén az a legjobb, ha minél több összetevőből készül, mert ez segít elkerülni a súlyos hibákat.

A receptura összeállításakor egy táplálék piramisban érdemes gondolkodni. A piramis alját képezik a legfontosabb összetevők és a csúcsán találhatók azok, amelyek jelentősége kisebb és amelyekből általában csupán kevésre van szükség. A húsevő állatok táplálék piramisának (vagyis a receptúrájának) az alapját a fehérje források képezik. Felette vannak a szénhidrát források és legfelülre a zöldségek kerülnek. Azonban ez a piramis állatfajonként meglehetősen eltérő arányokkal épül fel, vagyis a felsorolt összetevőket gyökeresen más mennyiségben igénylik a kutyák, mint a macskák vagy a vadászgörények, amelyek nem tudják megemészteni a növényi alapanyagokat és különösen sok zsírt igényelnek. A nyulak táplálék piramisa pedig nem a fehérje forrásokon, hanem a számukra legfontosabb fűféléken, illetve szénán, valamint a zöldtakarmányokon alapszik, és a legtöbb nyúl csak kevés egyéb kiegészítést igényel. Az egyes állatfajok házi kosztjának részleteiről az ezt követő állatfaji részben kerül majd sor.

Az alapvető összetevőkből elkészített táplálékokhoz különböző kiegészítőket (pl. sertészsír, halolaj, joghurt, probiotikumok, ásványi anyagok, vitaminok stb.) lehet még hozzáadni, amelyek általában a képzeletbeli táplálék piramis parányi csúcsát képezik csupán. Mindegyikre más okból lehet szükség, így a különböző zsírok javítják a táplálék ízletességét, míg a joghurt etetése a bélflórát segíti stabilizálni, amiből a ragadozó háziállatok ugyanúgy profitálnak, mint az emberek. A vitamin- és az ásványi anyag kiegészítők adagolására pedig néhány házilag összeállított táplálékkal etetett húsevő állatnak valóban szüksége van.

Az egyes összetevőket különböző módszerekkel, elsősorban főzéssel és darálással szokás elkészíteni, együtt vagy külön-külön, majd össze kell keverni. A főzőlevet is érdemes megetetni. Ha nem felaprítva vagy darálva kapják az állatok táplálékukat, akkor válogathatnak, vagyis kiehetik a nekik tetsző összetevőket és otthagyhatják azt, amit nem kedvelnek annyira. Mivel házilag szinte lehetetlen minden összetevő beltartalmát tudományosan kiszámítva biztosítani a legjobb beltartalmú receptúrát az állatok számára, ezért a sokféle alapanyag együttes használata segít elkerülni a hiányos vagy kiegyensúlyozatlan táplálásból fakadó problémákat. Ez azt jelenti, hogy a húsevők többféle fehérjeforrást, a növényevők pedig általában fűkeverékeket és különböző zöldtakarmányokat igényelnek.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy sokan keverik a gyári tápokat a házilag összeállított táplálékokkal. Erre azért lehet szükség, mert az állat (pl. a szánhúzó kutya) különleges igényeit nem lehet kielégíteni a kereskedelmi forgalomban elérhető áron kapható tápokkal. Sokan azért keverik a lehetséges megoldásokat, mert általában szeretnének maguk gondoskodni az állatuk táplálásáról, de erre nincs mindig idejük vagy így látják biztosabbnak az állat igények maradéktalan kielégítését. A kiegészítésre a család asztaláról lekerülő ételmaradék ajánlható a legkevésbé a már elmondott problémák miatt, de egy megfelelő összetételű, kimondottan az állat számára összeállított receptúra alapján készített eledel használata elfogadható megoldás.

A házilag összeállított táplálék etetésével elkövetett hibák következményei eleinte néha nagyon nehezen vehetők észre, de előbb-utóbb megmutatkoznak. A tünetek lehetnek feltűnők, máskor pedig alig észrevehetők, az állat olykor látszólag más okból betegszik meg. A kölykök és az anyaállatok érzékenyebbek, ezeknél általában néhány hét után, más felnőtt állatok esetében viszont olykor csak hónapok múlva jelentkeznek a várható következmények. Vannak egészen szélsőségesen rossz ajánlások is, mint a kutyák csak hússal, vagy a nyulak csak granulált nyúltápokkal való etetése. Ezek rövid idő alatt megbetegedéshez, a kutyákban kalciumhiányhoz, a nyúlban emésztőszervi tünetek kialakuláshoz és elhulláshoz vezethetnek. Szintén gyakori probléma az elhízás és a lesoványodás is, ezért a házi táplálás esetén különösen fontos feladat az állat fejlődésének és kondíciójának folyamatos nyomon követése, vagyis rendszeresen mérlegelni kell az állatot, súlygörbét kell vezetni róla, és gondoskodni kell a rendszeres állatorvosi vizsgálatokról is.

 

Fehérje források

A legtöbb társállat a húsevők közé tartozik. Ezek táplálékának házilagos összeállításakor első feladat a fehérje források kiválasztása.

Fontosabb fehérje források:

  • csirke

  • pulyka

  • marha

  • sertés

  • bárány

  • hal

  • tojás

  • sajt

  • túró

  • tejpor

  • tofu

  • szója

  • bab

  • borsó

A felsorolt állatok húsa és belsőségei egyaránt etethetők. Ha nem áll fenn táplálékallergia vagy intolerancia, akkor a legjobb az, ha a táplálék többfélét is tartalmaz a felsoroltak közül, de még a diétán tartott állatok esetén is általában keverhetők a fogyasztható állatfajok húsa és belsőségei. A hüvelyesek esetése óvatosságot igényel, mindegyik legfeljebb kis mennyiségben kerülhet a házi kosztba, de még a leginkább toleráns kutya sem hasznosítja ezeket megfelelően.

Fontos eldöntendő kérdés, hogy nyers vagy hőkezelt állati eredetű alapanyagokat tartalmazzon-e a receptura? A nyers etetésről már volt szó. A természetszerűséggel való érvelés bizonytalan lábakon áll, hiszen nem a háziállatok őseit, hanem azok kései leszármazottait igyekszünk etetni, amelyek sok szempontból különböznek az ősöktől, többek között a táplálkozásukban is, hiszen évezredeken át alkalmazkodtak az ember nyújtotta eleségekhez. Emellett a nyers állati eredetű termékek etetéséhez számos egészségügyi probléma csatlakozhat, márpedig a természetesség kérdése nem állítható szembe a táplálék kiegyensúlyozottságával, hasznosulásával és a vele kapcsolatos egészségügyi megfontolásokkal. Ráadásul hosszú ideje folyik a nyersen-hőkezelten vita, sok vizsgálat is lezajlott és eddig még egyiknek sem sikerült bizonyítékokkal alátámasztani a nyers etetés remélt előnyeit. Természetesen a korrektség jegyében érdemes hozzátenni, hogy a vizsgálattal kimutatott hátrányok sem elviselhetetlenek, de úgy tűnik, több is van belőlük. Az alábbiakban a nyers etetés ismert előnyeit és hátrányait igyekszünk összefoglalni.

  1. Nem feltétlenül igaz, hogy a nyers táplálék tápanyagokban gazdagabb, hiszen a hőkezelés egyik előnye éppen abban áll, hogy segít feltárni a nehezen emészthető táplálék összetevőket. A hőkezelt húsok ízletesebbek és könnyebben fogyaszthatók, a növényi alapanyagok (gabonafélék és a zöldségek) hőkezelése pedig segít feltárni a bennük található hasznos tápanyagokat is, mert a nehezen emészthető keményítő meleg hatására elkezd lebomlani. Természetese a túlfőzés is káros, mert egyes tápanyagokat, köztük fehérjéket és vitaminokat is nehezebben emészthetővé vagy tönkre is tehet, ezért kíméletes hőkezelés ajánlott.

  2. A főtt táplálékok higiénikusabbak. Számos betegség veszélyezteti a nyers étrenden tartott állatokat és a velük együtt élő embereket is. A különböző egysejtű és többsejtű paraziták fejlődési alakjai, a baktériumok és a vírusok is gyakran terjednek a nyers állati eredetű tápanyagokkal. A baktériumok közül különösen az E. coli és különböző Campylobacter baktériumokkal okozhatnak problémát, de nem ritkaság a még ezeknél is veszélyesebb Salmonella vagy Listeria fajokkal való fertőzés sem. Ezen kórokozók egy részével szemben az állatok ellenállóbbak az embereknél, de megfertőződhetnek, majd tartósan hordozhatják és üríthetik is a kórokozókat, végül a velük együtt élő emberekre közvetíthetik azokat. A táplálékkal az állatok szervezetébe kerülő kórokozók az egyes állatokban is megbetegedést, étvágytalanságot, lázat, hasi fájdalmat, hányást és hasmenést okozhatnak. Emellett vannak olyan kórokozók is, mint az álveszettséget okozó Aujeszky-féle betegség vírusa, ami iránt az emberek nem fogékonyak, de az állatok belepusztulnak a fertőzésbe. Ezért is minden állati eredetű nyers élelmiszert hőkezelve ajánlott etetni.

Gyakran hallani, hogy a nagymama macskája egeret evett, mégis ilyen vagy olyan sokáig élt, és nem fertőzött meg senkit sem, de ezek a megfigyelések nagyon bizonytalan lábakon állnak. Egyrészt aligha jegyezték fel a macska születésének valós idejét, azt gyakran valamely családi eseményhez kötik, ami valóban megtörtént, csak éppen akkor még más macskák tartoztak a családhoz. Másrészt az egerésző macskák egészen biztosan fertőződnek pl. orsóférgekkel, aminek folyamatosan ürítik a petéit. Márpedig a macskák orsóférgessége a kutyák orsóférgessége után az egyik leggyakoribb állatokról az emberre terjedő fertőzés (zoonózis) okozója, így az nagy valószínűséggel érintette a nagymamát is, csak nem tudott róla, vagy másnak tulajdonította a tüneteket. Végül lényeges különbség az is, hogy amikor a macska vadászott, akkor elkapta az egeret, majd azonnal el is fogyasztotta, még azelőtt, hogy baktériumok szaporodtak volna el rajta. Ugyanakkor a húskészítményeket vágóhídon termelik ki, osztályozzák, darabolják, esetleg meg is darálják, majd becsomagolják. Ezt követően sem kerülnek elfogyasztásra, hanem hűtve tárolják, szállítják, újabb hűtőbe teszik, majd értékesítik, felengedik és tovább feldolgozzák. Ezenközben bőven van idő arra, hogy a legkülönbözőbb baktériumok szaporodjanak el rajta, köztük olyanok is, amelyeket az állat a tulajdonosára is közvetíthet.

 

Szénhidrát források

Ezt követően a szénhidrát forrásokat kell kiválasztani az állatok táplálékába, ami a ragadozók táplálékpiramisának a második szintjét képezi majd, a nyulaknál pedig a csúcsra kerül az etethető kis mennyiség miatt. A ragadozóink közül a kutyának van a legtöbbre szüksége ezekből, a macska kevesebbet igényel, a vadászgörény pedig egészen kis mennyiséget visel csak el egészségkárosodás nélkül.

Fontosabb szénhidrát források:

  • fehér rizs

  • barna rizs

  • burgonya

  • tészta

  • kenyér

  • gabonapehely

  • müzli

  • kukorica

  • zab

  • árpa

A szénhidrát forrásokra is igaz, hogy jobb, ha egyszerre többféle van belőlük az állatok táplálékában.

Az egyik leggyakoribb közkeletű tévedés az, hogy a kutyák nem tudják megemészteni a burgonyát. A valóságban pont annyira hasznosítják a keményítőjét, mint a rizsét. A barnarizs pedig annak ellenére hasznos tápanyag, ogy viszonylag sok emészthetetlen összetevőt tartalmaz, mert segíti az emésztést, ezért egészséges az etetése.

 

Zöldségek

Végül zöldségeket is választani kell. Ez a húsevők piramisának harmadik alapeleme. A zöldségekből is sokféle etethető, de az egyes állatfajoknál rendkívül eltérő mennyiségben van szükségük rájuk. A kutyák esetében azt tartjuk a legjobbnak, ha a táplálék egyharmadát adják a fehérje- és a szénhidrát forráshoz hasonlóan, míg a vadászgörényeknek csupán elhanyagolható mennyiségben van szükségük rájuk. A zöldségek alapos megmosás után nyersen vagy főzve is etethetők és szintén előnyösnek tartjuk, ha a táplálék többféle zöldség keverékét tartalmazza.

A nyulak szénával és zöldségekkel kapcsolatos különleges igényeiről az állatfaj táplálásának bemutatása során lesz szó.

vissza az elejéhez

 

Gyári tápok

 

A társállatok esetében a kereskedelmi forgalomban kapható tápok etetése egyre jobban terjed. A múlt század 40-es évei óta érhetők ezek el, és mára annyira elfogadottá váltak, hogy sokan ma már azokat az állatfajokat is ilyenekkel igyekeznek etetni, amelyeket nem lehet (pl. házinyulat). Tény, hogy a gyári tápok óriási fejlődésen mentek keresztül. Emiatt ma már nem csak kényelmesebb, de olcsóbb és általában egészségesebb is az etetésük, mint a házilag készített táplálékoké. Persze amikor valaki ilyet állít, akkor azonnal felvetődik a gyanú, hogy részesedik a businessből, pedig a valóság az, hogy ma már gyakran azok is tápokat etetnek, akik a leginkább ellenezték korábban. És ennek oka van.

A fejlődés, úgy tűnik, megállíthatatlan. A táplálás szerepe még a különböző betegségek megelőzésének vonatkozásában is egyre inkább az előtérbe kerül, ezért a gyártók igyekeznek olyan alapanyagokból és olyan receptúrák alapján előállítani a termékeiket, amelyek biztosítják az állatok optimális fejlődését és teljesítményét, emellett segítenek megőrizni az egészségüket is. Ennek eredményeként a tápokkal etetett állatok valóban egyre egészségesebbek és egyre hosszabb ideig élnek.

A gyári tápok egy része önmagában is etethető, vagyis teljes értékű vagy komplett táp, mások csupán kiegészítők. Az előbbiek legjelentősebb része a különböző (pl. életkor, méret vagy életmód alapján kiválasztott) célcsoportokba tartozó egészséges állatoknak gyártott táp, míg egy másik részük valamely tipikus kockázat (elhízás, alsó húgyúti betegségek, fogászati problémák stb.) kivédésére koncentráló speciális táp, a harmadik csoportot pedig a különböző megbetegedésekben szenvedő állatok gyógykezelését elősegítő diétás vagy gyógytápok adják. Ezek mindegyike alkalmas a célcsoportba tartozó állatok tartós táplálására, vagyis teljes értékűek. A kiegészítő tápok nem ilyenek, de róluk külön lesz majd szó.

A gyárilag előállított teljes értékű vagy komplett tápok többféle formában kaphatók. A nedves (konzerv és tasakos) táplálékok mellett léteznek félszáraz és száraz tápok is. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai:

  1. Nedves (konzerv és tasakos) tápok: Sokak számára tűnnek természetesebbnek, mint a többi forma, pedig az összetételük – a vizet leszámítva - csaknem ugyanaz. Előnyük, hogy az állatok általában jobban szeretik, de ellenük szól az, hogy meglehetősen drágák, ugyanis nem csak a csomagolásuk költséges, de a tartalmuk legalább háromnegyede (70-90%-a) valójában víz, vagyis egy olyan anyag, ami sokkal olcsóbban a csapból is nyerhető. Emellett nehéz szállítani és raktározni őket, a szükségesnél nagyobb mennyiség felvételére hajlamosítanak, és kevesebbet kell rágni is, ezért a nedves tápot fogyasztó állatok gyakrabban híznak el és korábban szorulnak fogászati ellátásra, mint egy hasonló összetételű száraz tápon tartottak.

  2. Félszáraz tápok: Mintegy 20-30% vizet tartalmaznak és általában nejlonba csomagolva, szalámira emlékeztető rudak formájában kaphatók. Ha felvágják, úgy néznek ki, mintha húsból készültek volna, ami sokak számára teszi vonzóvá őket. Sajnos ez nem így van, sőt, általában túl sok cukrot, sót, szóját, szénhidrátot, tartósítószert, mesterséges színezéket és ízesítőanyagot tartalmaznak, az állagukat pedig szerves savakkal állítják be.

  3. Száraz tápok: Alacsonyabb (legfeljebb 10%) víztartalmuk a tartósságuk alapját is adja, de leginkább a hasznos tápanyagokra vetített olcsóbb áruk miatt közkedveltek. Általában extrudálással készülnek. Könnyebb szállítani és tárolni őket, általában rágásigényesebbek, ami erősíti a fogakat és az ínyt, higiénikusabbak is, mert kevésbé szennyezik a tálat és a környezetet, emellett kiképzésre és környezetgazdagításra (pl. jutalomfalatként) is jobban használhatók.

Ha az a kérdés, hogy a felsoroltak közül melyik a jobb, nincsen rá univerzális válasz. Táplálkozás élettani szempontból nem mutatható ki jelentős különbség a nedves és a száraz tápok között, a félszárazak tartós etetése viszont többnyire nem javasolható, különösen a magas cukor és sótartalom miatt. Az állatok általában a nedves tápokat választanák, de a felsorolt előnyök és hátrányok miatt inkább a száraz tápok etetése javasolható. Ezekkel olcsóbban biztosíthat magasabb minőséget az állata számára. Egy prémium minőségű száraz táp etetése általában kisebb napi költséggel jár, mint a legolcsóbb konzervekkel való táplálás, márpedig a minőségből többet profitálnak az állatok, mint a formából. Különösen a nagytestű állatok esetében számít jelentős tényezőnek, hogy ezekben 10%-nál kevesebb vizet kell hazacipelni és raktározni. A konzerv ételeket viszont könnyebben elfogadják a nagyon fiatal, a nagyon öreg és a törpe fajtákba tartozó állatok, valamint a betegek és a korábban házi koszton tartott állatok is. A száraz tápok előállításához mindenféleképpen szénhidrátokra van szükség, az olcsóbbak esetében sokra, márpedig a macskák és a vadászgörények számára nem ajánlott túl magas szénhidráttartalmú tápot választani. A nedves ételekben elvileg kevesebb szénhidrát lehet, bár ez a legtöbb esetben nem így van.

Sok tévhit kapcsolódik a tápokhoz is, amit talán segít eloszlatni, ha betekintünk a gyártási technológiába. Sokan vélekednek ugyanis úgy, hogy a nedves tápok közelebb állnak a természeteshez, mint a száraz tápok, ami általában csupán a látszaton alapszik. A gyártási folyamat a legtöbbször nem támasztja ezt alá:

  1. A húsok és az állati eredetű melléktermékek általában nagy tartálykocsikban, darált és nedves húspép formában érkeznek a konzerveket és tasakos tápokat gyártó üzemekbe, ahol silókba töltik és ezekből adagolják a táp receptúrájának megfelelően a tápokhoz a szükséges mennyiséget. Alaposan összekeverik a növényi eredetű összetevőkkel és a kiegészítőkkel, miközben fokozatosan melegítik, hogy a keverék keményítőtartalma feltáródjon és zselatinosodást indítson be. Közben a fehérjetartalom elkezd denaturálódni, ami javítja a táp állagát és ízét. Ezt követően még forrón konzervekbe vagy fém tasakokba csomagolják és légmentesen lezárják. Így kerülnek a sterilizálóba, ahol 121 Celsius fok maghőmérsékletűre melegítik legalább 3 percre. Ezen a hőmérsékleten még a leginkább ellenálló veszélyes baktériumok, mint a Clostridium botulinum is elpusztul. Végül lehűtik és felcímkézik a készterméket, ami a kereskedelmi forgalomba kerülhet. Ebből talán látható, hogy a nedves tápok tartalma bármennyire is friss húsnak néz ki, a valóságban nem az. És jól is van ez így.

  2. A száraz tápok gyártási folyamata részben hasonló, ezek alapanyagai is felaprítva, silókból kerülnek a receptúrának megfelelő arányban a keverőkbe. Az egyenletesen eldolgozott és felmelegített keveréket azonban végül nem konzervdobozokba öntik, hanem nagy nyomású gőzzel olyan acéllemezen préselik át, amin megfelelő méretű nyílások vannak, majd a kívánatos hosszúságúra vágják. Ezután kiszárítják, majd megpermetezik némi zsírral, így kerül a zsákokba és a kereskedelmi forgalomba.

  3. A félszáraz tápokat a szárazhoz hasonlóan, extrudálással gyártják, de több tartósítószert alkalmaznak, az extrudálás alacsonyabb hőmérsékleten történik, és utána nem szárítják, hanem nedvesítik, vagyis vizet, nedvesítőszereket és savakat adnak hozzá, majd csomagolják.

Ha úgy határozott, hogy gyári tápot etet, és azt is, hogy nedveset vagy szárazat, akkor a következő feladat a megfelelő kiválasztása. A hatóságok szigorú előírásokkal igyekeznek garantálni azt, hogy valamennyi teljes értékűnek nevezett állattáp elérjen egy bizonyos színvonalat, vagyis megfeleljen az állatok igényeinek, a gyártók pedig az olcsó, uniformizált tápok helyett egyre inkább a szűk célcsoport igényeire specializált, vagyis a különböző életkorú, életmódú és állapotú állatoknak megfelelő, egyedi termékekkel igyekeznek előrukkolni. Az érvényben levő szabványoknak elvileg valamennyi forgalomba kerülő táp megfelel, de ennek ellenére jelentős minőségi különbségek lehetnek közöttük. A szabványok ugyanis inkább csak az alapvető követelményeket testesítik meg, amelyek nagyon különböző alapanyagokkal és adalékokkal, gyártási és csomagolási módszerekkel is elérhető. Ezért a teljes értékű tápok az uniformizáltság ellenére is számos vonatkozásban jelentősen különbözhetnek egymástól, annak ellenére, hogy mindegyik megfelel az állatok tartós táplálására.

Elvileg megkönnyíti a választást, hogy a gyári tápokat kötelező megfelelő felirattal, címkével ellátni, amelyen sok információt kötelező feltüntetni. Szerepeltetni kell többek között a márkanevet, hogy milyen tápról van szó (teljes értékű, vagyis önmagában etethető, vagy pedig kiegészítő, önmagában tartós etetésre nem alkalmas), a táp legfontosabb jellemzőit (pl. csirkehúsos), hogy mire való (pl. felnőtt kutya fenntartó táp) és a tömegét (pl. 1 kg) is. Emellett fel kell tüntetni a beltartalmi elemzés adatait (minimális fehérje- és zsírtartalom, maximális víz-, hamu- és rosttartalom, valamint A-, D-, E-vitamin, kalcium, foszfor és az energia mennyiségét), az összetevőket mennyiségi sorrendben felsorolva, valamint az etetési útmutatót is. Ezek hivatottak megkönnyíteni a vásárlóknak a választást az egyes tápok közül. Ennek ellenére a címkék tartalma nehezen összehasonlítható, az értelmezésük sem könnyű feladat, így a különböző gyártók tápjainak összehasonlítása gyakran komoly nehézségekbe ütközik.

Az elmondottak ellenére a címkét minden esetben alaposan át kell tanulmányozni. Jó, ha az összetevők első vagy második helyén valamilyen hús szerepel, és az is, ha egy tápban nincsen mesterséges tartósítószer vagy színezék. Érdemes nagyon odafigyelni, mert a „bárány-rizses” tápról az összetevők áttanulmányozása során könnyen kiderülhet, hogy a legfőbb fehérje forrása a baromfi húspép és a szója. Sajnos a korábban már elmondottak miatt egy magas nyersfehérje tartalmúnak hirdetett táp is alulmúlhatja az állat igényeit, ha nehezen emészthető és alacsony biológiai értékű fehérjéket tartalmaz. Ez azonban nehezen vagy egyáltalán nem derül ki az analízisből. Általában az sem egyértelmű, hogy az adott táp melléktermékekből vagy akár emberi fogyasztásra is alkalmas, jó minőségű összetevőkből áll, pedig az utóbbiak egyértelműen jobbak. Mivel az egyes összetevők mennyisége nem, csak azok neve szerepel a felsorolásban a mennyiségük sorrendjében, egyes gyártók azzal tévesztik meg a vásárlókat, hogy két formában adnak kevésbé szimpatikus összetevőket (pl. kukoricát), hogy azok hátrébb kerüljenek a felsorolásba, azt a látszatot keltve, hogy kevesebb van belőlük a tápban, mint a vonzóbb összetevőkből. A minőség megőrzésére bekevert tartósítószerek mennyiségét sem ismerhetjük pontosan. A kevésbé jól hangzó mesterséges összetevők gyakran nem a nemzetközi jelükkel kerülnek feltüntetésre a címkén, vagyis nem mint „E200”, „E210” vagy „E230” szerepelnek, hanem a kémiai nevük van megadva (sorrendben: szorbinsav, benzoesav, bifenil), mert ez kevesebb ellenérzést vált ki a vásárlókból. Emellett az is előfordulhat, hogy egyes gyártók az összetevők arányát azok piaci ára és elérhetősége alapján szinte tételenként váltogatják, így jelentős különbség lehet az egymás után vásárolt azonosnak tűnő tápok között is. A gyártók és a kereskedők egyik célja ugyanis az, hogy a lehető legalacsonyabb előállítási és beszerzési ár mellett a lehető legmagasabb forgalmat és hasznot érjék el, és az olcsón előállított tápokat nehéz legyen megkülönböztetni a valóban színvonalas termékektől.

A gyári tápok közötti választásakor a sablonos reklámok sem sokat segítenek. Olyan, hogy „szuperprémium” kategória nem létezik, ha egy tápot így hirdetnek, attól az még lehet teljesen átlagos minőségű, vagy annál rosszabb. Az alapanyagok, a gyártási technológia és a tápok analízisének ismeretében elvileg össze lehet hasonlítani a tápokat, de ennek ellenére nem állnak rendelkezésre független összehasonlítások, talán azért, mert egyik sem támadhatatlan és minden ilyen próbálkozás üzleti érdekeket sért. A tápok ára valamelyest jobban tájékoztat azok értékéről, de koránt sem biztos, hogy szoros összefüggésben állnak a minőséggel. Az olcsó tápok valóban nem lehetnek nagyon színvonalasak, az igazán jó tápok előállítási költsége ugyanis a drágább alapanyagok és technológia miatt magas. De a magas ár sem garantálja a jó minőséget. Ugyanakkor ma már sok tápnak és gyártónak van hosszú ideje jó hírneve, ami mindennél jobban szavatolja a minőséget, vagyis a jó alapanyagokat, a megfelelő receptúrát és a folyamatos odafigyelést a késztermékek minőségére. A legkisebb kockázatot az vállalja, aki ezek közül választ.

Ha eldöntötte, hogy melyik márkanévben bízik és melyiket képes megfizetni, akkor vizsgálja meg alaposan azt is, hogy az adott tápon feltüntetett ajánlások megfelelnek-e az Ön állatának. Ellenőrizze a csomagoláson feltüntetett valamennyi információt, és csak akkor vegye meg a tápot, ha azt minden vonatkozásban megfelelőnek érzi.

vissza az elejéhez

 

Táplálékkiegészítők

 

A táplálékkiegészítők is széles választékban kaphatók. A legfőbb közös jellemzőjük az, hogy önmagukban nem alkalmasak az állatok tartós etetésére. A legtöbb kiegészítő eredeti célja az volt, hogy segítsenek teljessé tenni a házilag összeállított táplálékokat, vagyis kiküszöbölni azok tipikus hiányosságait. Önmagukban éppen azért nem alkalmasak az állatok etetésére, mert nem helyettesítik a táplálékot, hanem csupán kiegészítik azt. A kiegészítők lehetnek a növényi táplálék mellé adható fehérje kiegészítők, vagy olyan növényi keverékek, amelyeket húsok kiegészítésére gyártanak. Tartalmazhatnak kizárólag ásványi anyagokat, vitaminokat és más hasznos tápanyagokat, illetve ezek keverékét is. Ez csupa olyasmi, amiből lehet kevés az egyes házilag előállított táplálékokban.

A jó minőségű gyári tápok fogyasztása esetén nincsen szükség kiegészítőkre. Mégis jellemző ránk, hogy szeretjük túlbiztosítani a saját egészségünket, és az állatoknak is szívesen vásárolunk hasznos vagy annak vélt termékeket. Ez a szokásunk azonban lehet káros is. A rosszul megválasztott kiegészítés felboríthatja az egyensúlyt vagy túladagolást okozhat. Ez a csonterősítők esetében a leglátványosabb, amelyeket a házilag összeállított táplálékok kiegészítésére gyártanak, de egy megfelelő összetételű kölyöktáppal táplált állat esetében a D-vitamin, a kalcium és/vagy a foszfor kiegészítés feltétlenül túladagoláshoz vezethet, ami ugyanolyan tüneteket okozhat, mint a felsoroltak hiánya. A feleslegesen adagolt ártalmatlan kiegészítők (pl. B-vitaminok) adagolásának pedig valójában semmilyen haszna sincs az állati szervezet számára.

A kiegészítőkkel kapcsolatos legfontosabb szabály az, hogy csak abban az esetben szabad etetni, ha valóban szükség van rájuk. Ez a helyzet leginkább az ételmaradék és a házilag összeállított táplálék etetése esetén áll elő, illetve kivételesen magas teljesítményt kifejtő tenyész-, munkavégző vagy lábadozó állatok etetése során lehet még szükség rájuk. De aki megteheti, ezekben az esetekben se a táplálékkiegészítőkre, hanem inkább jobb minőségű, az adott célcsoport számára gyártott speciális tápokra költsön, mert akkor egészen biztos lehet abban, hogy az állat semmiben sem szenved hiányt.

Ha úgy érzi, hogy hiánytüneteket tapasztal az állatánál valamely etetési hiányosság miatt, akkor a legrosszabb megoldás, amit csak választhat az, ha túladagolja a hiányzó tápanyagot. Nem lehet az egyik hibát egy másikkal kijavítani! Minden ilyen esetben a legjobb megoldás az, ha kiegyensúlyozott táplálásra törekszik a kiegészítők adagolása helyett, vagyis ha áttér egy jó minőségű, a megfelelő korosztályba tartozó, adott életmódot folytató állatok számára gyártott teljes értékű kész táp etetésére.

A húsevő állatok etetése során a teljes értékű tápok mellett a leggyakrabban használt táplálékkiegészítők a probiotikumok. Ezek olyan a táplálékban természetesen is megtalálható, nem kórokozó, vagyis hasznos baktériumok (pl. Lactobacillus fajok), amelyek rendszeres fogyasztása előnyös lehet az állatok számára. Tápváltások, nehéz életszakaszok, mint a stressz, lábadozás vagy más megterhelések, idős kor esetén van a leginkább szükség rájuk a normál bélflóra fenntartásához. Sokféle kiegészítő készítmény formájában kaphatók, de természetes táplálékok, így joghurt vagy sörélesztő fogyasztásával is felvehetők. A prebiotikumok talán még a probiotikumoknál is hasznosabbak, de ezek kellő mennyiségben bekeverhetők a tápokba is.

Vannak, akik a méregtelenítést és a májvédelmet segítő, általában gyógynövényekből álló táplálék kiegészítőket vásárolnak az állatuk számára, vagy lúgosító anyagokat, amelyek segítenek kivédeni a szénhidrátokban gazdag táplálék okozta savas pH-eltolódást és mérséklik a kalcium kioldódását a csontokból. Megfelelő táplálás esetén azonban ezekre sincs szükség. Ha van rá mód, orvosolni kell a hibákat, és nem kompenzálni azok hatásait, vagyis megfelelő tápot kell választani az állatnak.

vissza az elejéhez

 

Jutalomfalatok

 

A jutalomfalatok olyan táplálékok, amelyeket a megszokott étrenden felül biztosítunk az állatainknak általában azzal a céllal, hogy kifejezzük a szeretetünket, gazdagítsuk a környezetüket vagy motiváljuk őket. Különösen az utóbbi célból hasznosak.

A legkevésbé ajánlott megoldás az asztaltól nyújtott ételmaradék felkínálása. Ezzel sokan azt szeretnék kifejezni, hogy szeretik az állatot és megosztják vele a táplálékukat, pedig sokkal inkább Pandora szelencéjét nyitják ki vele. Olyan viselkedésre tanítják ugyanis az állatot, ami hamar terhessé válik. Az asztaltól etetett állat állandóan kéregetni fog, a lábak között szaladgál, felugrál, nyálzik, vonyít, ugat vagy nyávog. Ha a tulajdonos el is viseli ezt, a vendégei biztosan nem fogják, tönkreteheti a társas kapcsolatokat. Az állat emellett megtanulja, hogy ami a tulajdonosé, az övé is, vagyis megtanul lopni. Az ételmaradékok számos más problémát is okozhatnak. A nehezen emészthető, zsíros falatok emésztőszervi betegséget, bél- , hasnyálmirigy és májproblémákhoz vezethetnek. Az állatok elhízhatnak az igényelt mennyiség felett etetett ételtől, vagy étvágytalanná és válogatóssá válhatnak tőle. Ezért a legjobb, ha az együtt élő személyek még az állat beszerzése előtt megállapodnak abban, hogy soha sem adnak az asztaltól ételt az állatnak, illetve egyáltalán nem adnak neki ételmaradékot. A leghelyesebb különzárni az étkezések idejére az állatot, és akkor etetni, amikor a család is eszik.

A kereskedelmi forgalomban sokféle jutalomfalat kapható. Ezek különálló csoportot képeznek a társállatok táplálásában és olykor jelentős hányadot tesznek ki. Széles választékban kaphatók, mégis az a legjobb tanács, hogy ne vegye meg őket, de legalábbis legyen nagyon kritikus velük! A legtöbb jutalomfalat ugyanis csak arra alkalmas, hogy felborítsa az állat étrendjét. Hizlalnak, és gyakran úgy vannak összeállítva, hogy hozzászokjon az állat, ami különösen egészségtelen lehet. Ilyeneket egyáltalán ne vásároljon!

A minőségi, diétás jutalomfalatok közül a húsevő társállatok számára a fogászati termékek rendszeres használata viszont ajánlható. Ezeket általában szintén szeretik az állatok, különösen akkor, ha már fiatal koruktól fogva hozzászoktatták őket. Ha még nem vásárolt ilyet, nézzen alaposan szét, mert nagyon sokféle kapható, így szinte minden állat számára találhat megfelelőt. Lehetőleg a magasabb minőségű, diétás termékek közül válasszon. Ha az állatnak táplálék allergiája van, ebből a szempontból is ellenőrizze a termék összetételét és biztosítson egy próbaetetést a számára, ami előtt és után 10 napig nem ad más újdonságot. A fogászati termékekből is jelentős mennyiséget fogyaszthat el naponta az állat, ezért szokjon hozzá, hogy az így bevitt tápanyagokat is levonja a táplálék napi adagjából. De érdemes ilyeneket beszereznie, mert a jó fogászati jutalomfalatok rendszeres fogyasztása jelentős segítség a megfelelő szájhigiénia fenntartásában, emellett kellemes időtöltést biztosít az állatoknak.

Kiképzés céljából a legjobb jutalomfalat helyett valamely teljes értékű tápot használni. Ha levonja az így etetett mennyiségét az állat napi adagjából, akkor ez okozza a legkevesebb problémát. A egyszerű és hasznos megoldás, ha az állatnak szánt napi eleség egy részét nem a tálba teszi, hanem a zsebébe, de használhat egy másik tápot is kimondottan erre a célra. Ez alkalmas a szeretet kifejezésére és a környezetgazdagításra is.

Sokan adnak az állatuknak nyers zöldségeket, pl. sárgarépát, kelbimbót vagy brokkolit. Ezek kiemelkedően jó jutalomfalatnak számítanak, hiszen természetesek. Alacsony a kalóriatartalmuk és sok hasznos tápanyag is lehet bennük. A bébirépa tisztítva is kapható, ezért könnyű felhasználni. Emellett a fogyókúrás puffasztott rizskészítmények használata is szóba kerülhet. A kutyák általában szeretik ezeket, a macskák elvétve fogadják el.

Jutalomfalatként kaphatók bizonyos tartósított természetes eleségek is, mint a malacfül vagy a bikacsök. Ezeket általában szeretik az állatok, különösen, ha fiatal koruktól hozzászoktak. Szívesen rágcsálják, ami fogászati szempontból hasznos. Azonban legyen óvatos az etetésükkel, mert gyakran nem is olyan természetesek, kémiai szerekkel lehetnek tartósítva, de még a szárítottakban is előfordulhatnak olyan anyagok vagy kórokozók, amelyek károsak az állatok szervezetére.

vissza az elejéhez

 

Anyatej

 

Érdemes az anyatejről is szót ejteni, mint különleges tápanyagról, hiszen a tejmirigyek vagy emlők az emlősállatok névadó jellegzetességei. Valójában módosult izzadságmirigyek, amelyek a legnagyobb bőrmirigyek közé tartoznak. A faladatuk alapján járulékos nemi mirigyek, mert az emlősök a tejmirigyek váladékával, a tejjel vagy anyatejjel táplálják egy ideig az újszülötteiket.

A legtöbb emlősállat a születés után néhány napig egy különleges, magas ellenanyag tartalmú tejet állít elő, amit föcstejnek (kolosztrum) is nevezünk. A föcstejben található anyai ellenanyagok az élet első 24–48 órájában felszívódnak az újszülöttek bélcsatornájából, vagyis ilyenkor az újszülöttek nem emésztik meg az ellenanyagokat, hanem a bélfaluk lehetővé teszi, hogy azok változatlan formában felszívódjanak és bejussanak az újszülött vérpályájába. Ezt követően minden tejfehérje, így az ellenanyagok is megemésztődnek, vagyis lebomlanak és tápanyagként hasznosulnak. Az ellenanyagok a méhlepényen keresztül is bekerülhetnek a magzatokba. A ragadozók kicsinyei azonban a nagyobb részben (mintegy 90-95%-ban) a születést követő első napon a föcstejjel kapják meg az anyai ellenanyagokat. Ezért is fontos, hogy az újszülöttek időben, vagyis az első 24 órán belül megfelelő mennyiségben jussanak hozzá a föcstejhez. A házinyúl fiókái viszont az emberhez hasonlóan kizárólag a magzati élet során, vagyis a méhlepényen keresztül kapják meg az anyai ellenanyagokat.

A föcstej sűrű, sárgás színű tej. Sok immunglobulint (IgG, IgM, IgA), vitamint (A-, D-, E- és B-vitaminok), ásványi anyagokat (Ca, P, Mg, Fe, Ca, Zn), zsírt (hosszú és rövid szénláncú zsírsavak), cukrot (laktóz), fehérjét (kazein) és egyéb anyagokat (védő- és növekedési faktorok, emésztő enzimek) tartalmaz. A kutyakölyköknek ebből mintegy 3-10 ml-t kell felvenniük az első 24 órában, a macskáknak és vadászgörényeknek nagyjából 3-5 ml-t, míg a nyúlfiókák egyáltalán nem szopnak a születésük utáni első napon.

Az anyatej fehér színű, állatfajonként változó sűrűségű folyadék. Az anyák az első hetekben kizárólag ezzel táplálják a kicsinyeiket. Ez is rendkívül gazdag tápanyagokban, de a föcstejnél kevesebb ellenanyagot tartalmaz. A kutyakölykök és a kiscicák az első héten naponta legalább 4-6 alkalommal szopnak. A fejlődésük ellenőrzése érdekében ajánlott az első két hétben naponta mérlegelni őket, ezt követően pedig 4-5 naponta. A kutyakölykök naponta 2-4 g-os súlygyarapodást mutassanak a várt felnőtt kori testsúly-kilogrammonként, a kiscicák pedig 50-100 g-ot hetente mintegy fél éves korukig. Az anyatej általában 4 hetes korig lehet a kizárólagos eledelük, de 3-4 hetes korban ajánlott elkezdeni a kiegészítő etetésüket a választás megkezdése érdekében.

vissza az elejéhez

 

UGRÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZHEZ

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.